Az alma meg a kerti manó

   Hajnalban vadlibák húztak el a kert fölött. Alacsonyan repültek, s hát látták, hogy az almafán egy alma búslakodik árválkodik egyes-egyedül. Teljesen zöld volt

   - Hát te még itt vagy?! - kiáltottak rá. - Nem tudod talán, hogy mögöttünk hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Egy-kettő, bújj a kamrába!

   Szegény alma nagyon megrémült, és ijedtében még jobban elzöldült. Mitévő legyen? Hiszen ment volna ő szívesen a kamrában, de nem szedték le, mivel olyan halvány az orcája.

   - Szél, szél, lökj le, kérlek, a földre! - könyörgött A szél jól szemügyre vette az almát. 

   - Nem vagy még elég piros - dörmögte - , de hát semmi közöm hozzá. Ha úgy kívánod, lelöklek a földre.

   Jó nagyot fújt, és megrázta az almafát.

   Az alma lepottyant, és hosszan gurult a fűben. Épp arra ment a kerti manó. Pókhálóból volt a zekéje, nagy, kerek szalmakalapot viselt a fején. Megbotlott az almában

   - Hát te mit keresel itt? - kiáltotta. - Nem tudod talán, hogy a vadlibák mögött hószárnyakon közelít a félelmetes, hideg tél? Bármely pillanatban beronthat a kertbe. Gyorsan bújj a kamrába!

   - Bújnék én örömest - mondta az alma -, de nem tehetem. Nincs még pír az orcámon, nem akarnak befogadni.

   - Hát ezen igazán könnyű segíteni ! - kacagott fel vidáman a kerti manó. - Várj csak egy cseppet!

   Száraz fűszálakból fürgén ecsetet kötött, arany napsugarakat olvasztott egy kettétört mákfejbe, jól elkeverte frissen szedett hajnali harmattal, s gyönyörű, kicsattanó pirospozsgásra festette a sápadt alma pufók orcáját.

   - Köszönöm, köszönöm! - hálálkodott az alma, és felderült.

   Hevert a szép piros alma a fűben. Gyerekek jöttek a kertbe, észrevették, odaszaladtak.

   - Nézzétek, milyen gyönyörű alma!

   Gyorsan felkapták, vitték a kamrába, szépen beillesztették a többi alma közé, a polcra, s hát egy se volt oly szép, ő volt mind közt a legnagyobb, legkövérebb, legpirosabb, leggyönyörűbb!

   Vidáman kuksolt a polcon. Jöhet már a tél!

                        /Lengyel mese, átdolgozta Sebők Éva/


Annemarie's Fantasy-scripts