Christian Fürchtegott Gellert:

Kakukkmese

Egy városból elűzött seregély riadtan szállt a vakvilágba, majd zöldellő erdő szélén pihenni ült egy lombos ágra. Egy másik ágról kakukkszavával rárikoltott a kakukk:
- Honnét, koma? Honnét, hova?
- A városból, jaj ... - és mondta volna, mint űzték volt el, a seregély, de a kakukk szavába vágott, s kíváncsi szóval így beszélt:
- A városból? Beszélj, regélj, te kedves, kedves seregély! A városban mit mondanak, ha füttyre fütty zeng, s dalra dal? Mit mondanak, ha meghallják a madártrillák dallamát? Ha csillagos eget köszönt édes dallal a csalogány? - Dicsérik őt nagy lelkesen, és hallgatják szép csendesen.
--S a pacsirtát? A pacsirtaszót, pacsirtadalt?
- Őt is dicsérik, szeretik.
- Hát a rigót, a feketét?
-Dicsérgetik az énekét.
- Rikoltva bólogat a kakukk, és folytatja a kérdezést: És még egy kérdés, megbocsáss, bár tudom, hangom nem csodás, rólam, rólam mit mondanak, ha hallják, hallják hangomat? Azt sajnos nem mondhatom el, mert rólad senki sem beszél.
Szól a kakukk: Dicséretet nem koldulok, önmagamról kakukkolok, csak magamról emlékezőn, erdő, berken és tág mezőn.
                                                            Tordon Ákos fordítása