A KIRÁLY KÉPE

Egyszer egy király, amint a mezőn vadászgatott, találkozott egy parasztemberrel, s szóba ereszkedett vele.

- No, te szegény ember, mennyi pénzt szerzesz egy nap?

- Három húszast, felséges királyom.

- S mit csinálsz te azzal a három húszassal?

- Az első húszast megeszem, a másodikat kamatra adom, a harmadikat meg visszaadom.

- Nem értem - mondta a király -, magyarázd meg a mondásodat.

- Igen egyszerű ez, felséges királyom. Egy húszason kenyeret veszek, s azt megeszem. A másik húszassal a gyermekeimet táplálom, akik majd ha megöregszem, engem táplálnak. Ez a kamat. A harmadik húszast az édesapámnak adom, aki gyermekkoromban ennem adott.

- Helyes - mondta a király -, de ígérd meg, hogy akárki kérdezze tőled a mondásod magyarázatát, meg nem magyarázod, amíg az én képemet százszor meg nem láttad.

A paraszt megígérte, a király meg hazament. Első dolga volt, hogy a minisztereinek elmondja, micsoda furcsa találós meséket adott fel neki egy parasztember. Bölcs emberek voltak a miniszterek, de egyik sem tudta megfejteni a találós meséket. Az egyik miniszternek azonban nem volt nyugta, felkereste a parasztot, s kérte, hogy a találós meséket fejtse meg neki.

- Nem lehet - mondta a paraszt -, mert a királynak megígértem, hogy addig senki fiának meg nem fejtem, amíg a képét százszor nem láttam.

- Iszen ha csak az kell - mondta a miniszter -, megmutatom én neked a király képét, mégpedig százszor.

Azzal kivett a zacskójából száz aranyat, s leszámolta a parasztnak.

- Ihol, lássad, mindeniken ott a király képe.

Bezzeg hogy a paraszt most már szívesen megfejtette a találós meséket.

Nosza, sietett haza a miniszter, s nyomban jelentkezett a királynál a megfejtéssel.

- Ezt neked az a paraszt fejtette meg - mondta kedvetlenül a király. - Hozzátok ide azonnal.

Hozták mindjárt a parasztot.

- Hát nem ígérted meg nekem - rivallt a parasztra a király -, hogy addig senkinek sem fejted meg a mondásodat, amíg a képemet százszor nem láttad?

- Felséges királyom - felelt a paraszt -, én az ígéretemet nem szegtem meg. Mert a miniszter úr százszor mutatta meg felséged képét. Ihol a száz arany!

A király nagy örömében két zacskó aranyat ajándékozott a parasztnak.

- Nesze, öreg, az egyiket az okosságodért, a másikat a becsületességedért.

Így lett gazdag ember a szegény emberből. Haláláig jó volt dolga, sóra, fára nem volt gondja.