Zizi a játékos őzike

 

Zizi, a pettyes hátú őzgidácska az erdő legfiatalabb lakója, Titi mókussal egész nap barangol, hogy minél többet lásson a világból.
- Ide figyelj, Titi - torpant meg hirtelen Zizi. - Úgy szeretnék egy kicsit labdázni.
- Remek ötlet! válaszolta Titi. - Csakhogy nincs labdánk.
- Óóó! - sóhajtotta csalódottan Zizi.
- No, azért ne lógasd az orrodat, Zizikém! - vigasztalja Titi. - tudod, én  már rengeteg labdát készítettem. Például... ööö... falevélből. - S Titi már gyúrja is a levél-labdát, Zizi pedig ámulattal figyeli.
- Már kész is - mondja büszkén Titi. Ám a következő pillanatban huss! egy huncut széllökés felkapja a leveleket. és széthordja őket a levegőben.
- Elrepült  a játékunk! - kiáltja csalódottan Zizi.
- Hogy fogunk most labdázni? - kérdezi Zizi, a pettyes hátú őzike. De nini! Mi ez a gömbölyű itt a földön?
- Egy igazi labda! egy igazi labda! - lelkendezik Zizi.
Zizi már is türelmetlenül nyúl a labda után.
- Aú! - kiáltja panaszosan, és hátrébb szökken.
- Hiszen ez a labda szúr! Így nem lehet vele játszani!
- Tüskés labda? Ilyet még nem láttam - hüledezik Titi is.
Most aztán mindkettejük szeme elkerekedik a csodálkozástól, mert a labdából előbukkan két kis lábacska, két kis fülecske meg szem, és egy fényes orrocska.
Zizi nem érti, mi történt. Épp ekkor érkezik oda a mamája, aki így vigasztalja:
- Tudod, Zizi, ez nem labda, hanem egy kedves kis állat, a sün. Csak amikor alszik, öszegömbölyödik... Látod, ma is láttál valami újat.