Ki szólal meg először?

 

Volt egyszer négy szerzetes. Jámborak voltak, légynek se vétettek, nem is véthettek volna, mert még légy se szállt arra a tájra, ahol éldegéltek. Túl a Hét Fekete Hegyen, egy sűrű erdőben, annak is a közepében, egy nagy kőbarlangban.

Egy nap fogadalmat tettek, hogy hét napig hallgatnak, nem ejtenek egy szót se, hét napig csak azon elmélkednek, miként lehetnének méh jámborabbak.
Négyen éldegéltek a barlangban, közel-távol egy lélek se, csak egy szolgagyerek járt be hozzájuk, az hordta nekik az ételt, italt, világot.
Estefelé a barlangban füstölögni kezdett a mécses. Füstölgött, pislogott, félő volt, hogy elalszik.
Az a barát, aki legközelebb ült hozzá, kikiáltott a szolgafiúnak:
- Hé fiú! Gyere igazítsd meg gyorsan a kanócot!
A társa aki mellette ült mérgesen csóválta a fejét:
- hallgatást fogadtunk, te pedig megszegted. Most aztán kezdhetjük elölről!
A harmadik igen megharagudott mindkettőjükre, és rájuk rivallt:
-Hallgassatok már, ti locsogók!
Akkor a negyedik, a legöregebb és legjámborabb barát, az mondta nagy méltósággal:
Rólam vegyetek példét! egyedül én nem szegtem meg a fogadalmat.