A fekete madár



Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony.
Semmijük sem volt, se házuk, se kertjük, csak az ég a fejük fölött. S hogy mégse csurogjon az eső a nyakuk közé, egy ecetes hordóban laktak.
Ha bemásztak a hordóba, ha kimásztak belőle, egyformán sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak.
Egyszer bemenekült hozzájuk az ecetes hordóba egy fekete madár, s kérte, hogy meghúzódhasson náluk, amíg a vércse tovább repül.
Az ember meg az asszony barátságosan megápolták a madarat, mikor a vércse is tovább repült, útnak eresztették.
A fekete madár megköszönte jóságukat, s így szólt:
- Ha valamit nagyon szeretnétek, csak tapsoljatok hármat, mindjárt itt leszek, s amit kívántok, megteszem.
Azzal huss! - elrepült.

Ők meg tanakodni kezdtek, hogy mit kérjenek. Megegyeztek, hogy először is egy szép házat kívánnak, tele kamrával, pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi.
S mindjárt tapsoltak hármat. A fekete madár meg is jelent rögtön, s azt mondta: minden meglesz! Azzal eltűnt.
De a következő pillanatban az ecetes hordó is eltűnt, s a szegény ember meg a szegény asszony egy szép házban találták magukat.
 

Boldogok voltak, sokáig még veszekedni is elfelejtettek.
Egyszer aztán azt mondta az asszony:
- Meguntam ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, aranyhintóban ülni!
- Jól van - mondta az ember.
S megint tapsoltak hármat.
Jött újra a fekete madár - és most is azt mondta: minden meglesz! S eltűnt.
De eltűnt vele a ház is, az istálló, az ól,  az udvar - és egy gyönyörű palota kertjében találták magukat, az asszonyon selyem ruha volt, az emberen bársony, s az aranyos hintó is ott állt befogva - akár rögtön beleülhettek volna.

Így éldegéltek egy darabig boldogan - míg az asszony meg nem kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. S tapsoltak újra hármat.
Jött a madár - s az asszony odakiáltott neki:
- Királyné akarok lenni!
De alighogy ezt kimondta, a palotára egy fekete felhő szállt, s a fekete felhő közepéből hatalmas hangon így kiáltott a fekete madár:
Takarodjatok vissza az eceteshordóba!
Így aztán minden oda lett, ami volt. Mehettek vissza az eceteshordóba.