Mese a békáról, aki hitt magában

 

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, hogy másszák meg azt. Csábító volt a fődíj (finom falatok), így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze a vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

 Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl és mikor kimondta három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
- Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Az ötvenből egyedül sikerült teljesítenie a távot, pedig valójában olyan kis vézna béka volt.
Az állatok körbeállták és kérdezgették: Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka. Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas. Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá, hogy a győztes béka SÜKET volt! Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta amely azt mondta neki: "Feljebb, feljebb, feljebb!" Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.