A csökönyös kiselefánt

 

Élt a messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.
- Gyere velünk - hívta elefántapja.
- Nem megyek - rázta a fejét csökönyös kiselefánt.
- Gyere - hívta az anyja.
- Nem megyek.
- Gyere - hívták a testvérei.
- Nem.
Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:
- Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek?
Arra szökött egy gazella. Nézte a kiselefánt , megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását.
- Tudom már mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módjára szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:
- Nem is olyan jó gazellának lenni9. Inkább majom leszek!
Tovább sétált, míg egy majomcsapatot nem talált.. Oda kiáltott nekik:
- Én is majom akarok lenni. Játszatok velem!
No több sem kellett a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten továbbállt. Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
- De most már aztán igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!
- megtanítalak én szívesen! - állt rá a csínytevő papagáj. - Gyere csak utánam!
Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.
- Így kell, ide nézz!
- Hiszen ez semmi! - rikkantott a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba.
Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen :
- Mégis csak elefánt maradok inkább!
Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.