A ravasz hírhozók

 


A sas a madarak királya sok dicséretet hallott a csalogányról, kicsit irigykedni kezdett rá. Valóban olyan szép tollazata van, és csodálatos a hangja, mint híresztelik? Vagy csak a sas kiválóságát akarják kisebbíteni a csalogány hívei? Hogy megbizonyosodjék, mi az igazság, elküldte ezért a sas két alattvalóját, a pávát és a pacsirtát, hogy vizsgálják ki a hírek valódiságát.

A pávának közismerten ragyogó szép tollazata van, a hangja viszont nem éppen énekes hang, ezért a sas a csalogány énekének a vizsgálatát bízta rá:

- Már csak irigységből sem fogja agyon dicsérni a csalogány hangját a páva - gondolta magában a sas.

A pacsirtára pedig, amely nagyszerűen énekel, trillázik, éppen ellenkezőleg a csalogány tollruhájának a véleményezését bízta a sas. Ez az egyszerű, szürke tollú kis madár igazán jól meg tudja ítélni, milyen az öltözete a jó torkú csalogánynak.

Mindkét madár félt a sas szeszélyeitől. Tudták, hogyha megmondják az igazat, az is baj, ha nem mondják meg, akkor engedetlenek. Ezért cselt eszeltek ki, hogy az igazság is meglegyen, de baj se legyen belőle. Elhatározták, hogy megcserélik feladatukat.

Másnap megkérdezte őket a sas:

- Hadd hallom először a pávát, milyen a csalogány éneke?

- Jaj, uram, királyom, - felelt a páva - ahogy megpillantottam a csalogány gyönyörű ruháját, úgy elvarázsolt, hogy nem tudtam igazán odafigyelni a hangjára.

- Ostoba vagy - rikácsolt a sas. - És te, pacsirta, mit tudsz mondani a csalogány tollazatáról?

- Jaj, uram, királyom - felelt a pacsirta -, amikor meghallottam a csalogány énekét, úgy elvarázsolt, hogy nem tudtam a ruházatával foglalkozni.

- Ostobák vagytok - mérgelődött a sas. - Nem lehet rátok bízni semmit.

A két hírhozó madár pedig jót nevetett magában.