Az okos Katica
és Mátyás király


Volt abban a régi időben nagy Magyarország sok leánya közt egy igen szép leány, akinek a neve Katica volt. Ez még semmi se lett volna, mert Katicában is annyi volt a szép, mint Mariskában, Erzsiben, meg Panniban. A valami az volt, hogy ez a Katica nevű leányzó nemcsak szép volt, de olyan okos is volt, hogy hetedhét határon túl szaladt a híre az okosságának. Végtére Mátyás királynak is a fülébe jutott az okos Katica híre. Azt mondta a király:
- Nahát, én is szeretnék beszélni evvel a nevezetes Katicával. Hozzátok elébem Budára!

Hát otthon szépen felöltöztették Katicát, feltarisznyálták, elindították Budavára felé, Mátyás király elébe. A király pedig kigondolt három kérdést, amelyekkel majd próbára teszi az okos Katicát.

Mikor aztán eléje állították a piruló leányzót, azt mondta a király:
- No, te Katicája, nyisd ki jól a füledet! Adok neked három kérdést, ha azokra megfelelsz, a király is azt mondja, hogy te vagy a legokosabb leányzó az országban. Először is: Van énnékem a padláson százesztendős kócom, mondd, tudsz-e abból aranyfonalat fonni?
- Hogyne tudnék, nagyságos királyatyám - felelte rögtön Katica -, csak csináltasson az én édesapám százesztendős sövényéből aranyorsót hozzá!
Bólintott a király, hogy ez jól van.

Jött a második kérdés:
- Másodszor ezt kérdem, kedves hugám: van a padláson száz lukas korsóm is. Hát azokat megfoltoznád-é?
- Meg én, királyatyám, meg én, szépen, - ha előbb kifordíttatja azt a száz korsót, mert azt a bolond is tudja, hogy színéről nem szoktak foltozni.

Erre még nagyobbat bólintott a király.
- Látom, igen okos vagy, édes lányom. Harmadszor hát ezt kérem tőled: hozzál is, meg nem is, itt is legyen, meg nem is!
- Várjon felséged, hozom ízibe! - ezzel futott Katica kifelé.


(Reich Károly rajza)
  

Csak kis darabig volt oda, máris jött vissza, s a karjában két szitát tartott egymáson. Amint a király elé lépett, letette szépen a két szitát a márvány pádimentomra:
- Parancsodra, királyatyám!
Ahogy azután a király meg akarta nézni, mit hozott neki a leány, és felemelte a felső szitát, hopp, elrepült a két szita közül egy hófehér galamb. Volt, nincs!

- Édes gyermekem! - ezt mondta Mátyás király - most már látom, nincs tenálad okosabb Katica kerek e világon.

Szólt a kincstárnoknak, száz aranyat adjanak az okos Katicának, férjhez mehessen, szerencsés asszony lehessen.