A soknevű királyfi

 

 


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren innét volt egy királyfi. Szép, ügyibe való legény volt ez a királyfi, megakadt a szem rajta, az is volt, amit a tejbe aprítson. Meghiszem azt, hogy volt, de miért s miért, a jó Isten tudja én nem, a szomszéd ország királya nem adta neki a leányát. Pedig az, úgy láttam mint ma, igaz hajlandóságot mutatott a királyfihoz.

Hej, megszégyelli magát a királyfi erősen, nem is mert hazamenni az ő országába, ott maradt a királykisasszony országában, szállást vett a város végén egy vendégfogadóban, s onnét négy álló hétig ki sem mozdult. Gondokozott, éjjel-nappal törte a fejét, mit csináljon. Szerette volna visszafizetni a királynak a csúfságot.

Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, felöltözködött borbélylegénynek, s ment egyenest a király palotája felé. Be akar menni a belső kapun, de a kapus megállítja:
- Hé, atyafi, megállj! Hogy hívnak?
- Engem Pálinkának - felelte a királyfi.
- Ej, ilyen-olyan adta, eltakarodj innét! - mordult rá a kapus.

Elódalog a királyfi, meg a második kapuhoz. Ott is megállítja a kapus:
- Mit akarsz? Hogy hívnak?
- Ilyesvalaminek - felelt a királyfi.
- Na még ilyesvalami nevet sem hallottam - mondotta a kapus, - jó lesz ha elkotródol, mert látom, hogy nem jóban jársz.

Elkotródik a királyfi, de a harmadik kapunál is szerencsét próbál. Kérdi a kapus:
- Hogy hívnak?
- Engem Négyhételőttnek.
- Na - mondta a kapus - ilyesvalami nevet sem azelőtt nem hallottam, sem ezután nem hallok többet. Mit akarsz? Mi a mesterséged?
- Borbélylegény vagyok, szeretném megberetválni a királyt. Tudom, hogy még úgy senki meg nem beretválta. Megemlegetné halála napjáig.
- Hátha olyan híres borbély vagy, akkor csak eredj be Isten hírével. Jó kenyered lesz a királynál.

Bemegy a királyfi, de nem ment egyenest a királyhoz, hanem először befordult a konyhára. Kérdi a szakácsné:
- Kit keres maga, lelkem? Mi a neve?
- Macska az én nevem, kincsem, szakácsné.
- Ó, a macska rúgja meg, de különös neve van.
- Itthon van-e a királykisasszony?
- Itthon, bizony, lelkem, ki se mozdul a szobájából. Sír éjjel, nappal.
- Ugyan. És miért sír?
- Mert nem adták ahhoz a királyfihoz, aki itt járt négy hét előtt.
- No, hát én éppen attól a királyfitól jövök. Levelet hoztam a királykisasszonynak. Tudom, megvigasztalódik, ha elolvassa.
- Jaj, csak vigye lelkem, vigye!
Megmutatta, hogy merre menjen, de a királyfi visszafordult az ajtóból.
- Hallja, kincsem, szakácsné, mi lesz vacsorára? Majd visszajövök.
- Túrós rétes lelkem, csak jöjjön, jó szívvel várom!

Azzal elment a királyfi, keresztül sompolygott, vagy 24 szobán, úgy talált a királykisasszony szobájára. Hát csakugyan igaza volt a szakácsnénak. Most is sírt a királykisasszony. Vörös volt a szeme a sírástól.
- Jó napot szomorú királykisasszony � köszönt a királyfi.
Megijedt a királykisasszony, nagyot sikolt:
- Jaj, ki vagy, mit akarsz?
- Túrósrétes a nevem felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tőlem.
- Túrósrétes? Na, még ilyen nevet sem ettem világéletemben - mondta a királykisasszony, s olyan lelkiből kacagott, hogy csengett belé a palota. - Hát miért jöttél Túrósrétes? - kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát.
- Nézz meg jól királykisasszony. Nem ismersz meg?
Hej, de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony:
- Jaj, hogy mertél idejönni, vége az életednek, és az enyémnek is, ha megtudja az apám.

Na,de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit. Ott is maradt az estig. Beszélgettek édesen, kedvesen. S tanakodtak, hogy s mint lehetne a király szívét megfordítani. Este aztán elbúcsúzott a királyfi. Ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére.

Reggel megy be a királyné a leányhoz, látja, hogy milyen halovány az arca. Összecsapja a kezét:
- Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett? - mondta a királykisasszony.
- Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a túrósrétes miatt.

Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert ő úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált amióta áll a világ.
- Hogy hívnak? - kérdezte a király.
- Ilyesvalaminek - felet a királyfi.
- No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg. Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban.

Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak fél oldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót, meg a beretvát és kiugrott az ajtón. Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít. Szörnyű, égtelen volt a feje.
- Na, megállj, gazember, megállj ! - ordított a király. És szaladt szobáról szobára. Először is a leánnyal találkozott.
- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Jaj, nem láttam én semmit. Nem is látok én a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrósrétes miatt.

Szalad a király a konyhára.
- Nem láttad Ilyesvalamit?
- Nem láttam felséges királyom, de Macska éppen most szaladt el.

(Széchy Gyula rajza)

Megbolondultak ezek, mind félre beszélnek. Szalad le a harmadik kapushoz.
- Nem láttad Ilyesvalamit?
- Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételőtt.
- Bolond! - ordított a király, s nagyot ütött a kapusra.

Szalad a második kapushoz.
- Nem láttad Ilyesvalamit?
- Bizony láttam felséges királyom, éppen most futott az első kapu felé.
- Na végre, hallok okos beszédet is!

Szalad az első kapushoz, az ott fetrengett a kapu előtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni.
- Láttad Ilyesvalamit?
- Nem láttam felséges királyom.
- Hát miért fekszel a sárban?
- Mert a Pálinka levert a lábamról.
- Ej, szedte-vette gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?!

Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király. Gondolta, még erősebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeribe üzentek, csak jöjjön bátorsággal, nekiadják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat. Holnap legyen a vendégetek a soknevű királyfi!