Eszti mese


 

Szent Péter a szokott helyén, a felhők között ült és Jézuskával, a barátjával beszélgetett.

- Micsoda földi halandók vannak - mondja Szent Péter. A minap is ugyanitt ültem és hallottam, hogy egy feleség azt mondja az urának:

- Eredj édes férjem, vidd el ezt a hamuba sült pálinkát az anyámnak!

A férj nehéz szívvel bár, de elindult a hétfejű anyóshoz. Útja a sűrű, rengeteg belvároson át vezetett. Egyszer csak egy halovány, pislákoló fényt vett észre. Arrafelé vette az útját, látja ám, hogy ez egy újságos bódé. Bent egy ősz, öreg jegyárusnő kuporgott.

- Jó estét, öreganyám.

- Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál, különben a fiam jegyszedő lyukasztójával kerültél volna szembe. Hol jársz erre, amerre még, hálisten, az adóhivatalnok sem jár.

- Én bizony öreganyám, a hétfejű anyóshoz igyekszem, viszem neki ezt a hamuba sült pálinkát. Csak éppen az a baj, hogy eltévedtem ebben a rengetegben, mert én a tüzet köpő, megtáltosodott metróval akarok eljutni a hétfejű anyósig.

- Hát biza fiam, a metró arra van a kacsalábon forgó állomáson. Ha sietsz, még eléred.

A férfi elment az állomásra s fölkerekedett a metróval. Nemsokára a hétfejű anyós palotájához ért. Bekopogott a vasajtón és a hétfejű anyós ajtót nyitott. Prüszkölt és a szeme tüzet hányt a vejére. Azt kérdezte:

- Te vagy az a gazember, aki elrabolta az én kis királylányomat?

- Igen, én vagyok - mondta a férfi és előhúzta a táskából a hamuba sült pálinkát.

A fenevad szíve azonmód megenyhült az ajándékot látván és össze-vissza csókolgatta az embert.

- Jaj, az én édes - kedves hercegem. Tudtam, hogy nagylelkű ember vagy.

Ezek után az ember büszkén, hogy legyőzte a hétfejű anyóst, tért vissza a feleségéhez...

Szent Péter nagyot ásított a felhők közt, elköszönt Jézuskától és aludni tért.