A rettenetes vaskecske

olasz népmese

A mama azt mondta a gyermekének:
- Lemegyek a patakra mosni, te maradj benn a házban, ne engedj be senkit, különben bejön a kecske akinek vasból van a szája, a nyelve meg úgy vág, mint a kard.

De a gyerek nem fogadott szót , kiment az udvarra, az ajtót meg nyitva hagyta. Amikor be akart menni a házba, ott találta a vaskecskét aki azt mondta neki:
- Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak.
A gyerek erre sírva fakadt.

Arra járt egy öregasszony és felajánlotta a gyereknek, hogy segít rajta három véka búza fejében. Bekopogott, de a vaskecske azt mondta neki:
- Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak.
Az öregasszony sebtében elment, lemondott a búzáról is.

A gyerek tovább sírt. Arra járt egy öregember, felajánlotta, hogy segít neki négy darab sajt fejében. Bekopogott, de a vaskecske neki is azt mondta:
- Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak.
Az öregember is elment, lemondván a sajtról.

Arra repült egy kismadár és felajánlotta a gyereknek hogy segít rajta három véka kenyér fejében. Odament az ajtóhoz, bekopogott és azt mondta:
- Ki van benn?
- Én vagyok a vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak.
Erre a kismadár:
- Én meg úgy beléd csípek, hogy attól koldulsz!

Erre a rettenetes vaskecske megrémült és elszaladt. A kismadár pedig megkapta a kenyeret amit kért. És nekünk mi maradt? Ez a szép kis mese.