Tüsi a sündisznó

 

Tüsi kedves és bátor sündisznó, hosszúkás orra fekete gombban végződik. Azért nevezték el Tüsinek, mert hátát, nyakát, a fejét és  a szeme alatt az arcát mindenhol tüskék borítják. Egy odúban él, egy csodálatos fa alatt, az erdőben.
Az alatt a fa alatt lakik egy üregben a Tapsifüles házaspár is, a két barna nyuszi.
A félelmetes Zsozsó, a vadászkutya gyakran kergeti meg Tapsifüleséket, akik lélekszakadva rohannak hazáig. Ilyenkor Tüsi nagyon bátran viselkedik, összegömbölyödik, kimereszti tüskéit és eltorlaszolja barátai ajtaját.
A Félelmetes Zsozsó leszegett fejjel közeledik, ki akarja ásni a nyuszikat. Nem nehéz, elég ha kitartóan kapar... Az első mozdulatra azonban nyüszítve vonul vissza, az orra csupa tüske!
Amint viszatér a nyugalom, Tapsifülesék előjönnek az üregből, és köszönetképpen egy szép nagy almát ajándékoznak Tüsinek.

Egyszer Tapsifülesék elmesélték Tüsinek, honnan származnak az almák.
- Az erdőn túl - mondták -, nem messze a várostól, vannak gyümölcsösök, ahol a földön hagyják a lepottyant almát, annyi van belőlük, amennyit csak akarsz...
Tüsi elindult, hogy ő maga is szerezzen almát...
Találkozik egy őzikével, aki szelíden megszólítja:
- Hová igyekszel, kicsi tüskés sünike?
- A városba megyek almáért - feleli Tüsi.
- A városban nem terem alma - mondja az őzike -, de az erdőn túl bőven találsz a gyümölcsösben.
- Tudom - feleli Tüsi-, de mégiscsak a város felé kell menni.
Ezzel halad tovább. Egyszer csak megpillant két mókust, amint kézen fogva lépegetnek. Hirtelen feltűnik a félelmetes Zsozsó, meglátja az őzet, és dühödten ugat. Az őzike menekül. Az egyik mókus elereszti az öccse kezét és felszalad egy fára. Egyedül hagyja szegényt, a félelemtől reszkető kicsit.
Tüsi észreveszi a megrettent mókust. Finoman a mancsai közé veszi és kimereszti tüskéit. Éppen ideje volt! A félelmetes Zsozsó elszáguld az őz után.
Miután a kutya eltávolodik, a mókus fellélegzik!
- Köszönöm, uram... A nevem Diótörő.
- Engem Tüsinek hívnak - mondja a süni. - Látod a tüskéimet?... Miért nem menekültél, mint a testvéred?
- Fáj a szemem - mondja a mókus. - Nem látok Jól. Éppen a  Doktorhoz igyekeztünk a bátyámmal.
- Ki az a doktor?
- Egy állatorvos, nagyon kedves, és szereti a bátyámat - mondja Diótörő. - Meggyógyítja az erdő minden állatát, ha beteg.
eközben a másik mókus lemászott a fáról.
- Köszönjük Tüsi Úr! - mondja. - Megmentette az öcsémet. Ha egyszer véletlenül ápolásra lenne azüksége, magát is szívesen elviszem a Doktorhot.
- Köszönöm, sohasem lehet tudni.
Aztán a két mókus egyszerre kérdezi:
- Hová igyekszel, kedves kicsi süni?
- A városba megyek almáért - feleli Tüsi.
- A köveken nem nő alma - mondják Diótörőék -, de bőven találhatsz az erdőn túl, a gyümölcsösben.
- Tudom - mondja Tüsi -,de mégis csak a város felé kell menni.
Ezzel mosolyogva indul tovább...
Elérkezik egy gyümölcsösbe, és rengeteg gyönyörű almát talál, meg egy sünilányt, aki kedvére falatozik.
- Jó napot, süni, mit keresel itt? - kérdezi.
- Almát - feleli Tüsi.
- Vegyél, amennyit csak akarsz - mondja a sünilány. - Aztán megmutatom a házamat, itt van nem messze... Engem Böskének hívnak. És téged?
Tüsi elbeszélget Böskével. Hirtelen eltűnik egy lyukban, ami eddig nem látszott a fűben. Pont az orrára esik a ház pincéjében, és ordítani kezd, ahogy csak a torkán kifér.
Böske, aki jól ismeri a pincét, Tüsi segítségére siet. Nehezen tudja kihúzni, mert nagyon vérzik az orra és olyan gyenge, hogy majd elájul.
- Mit csináljunk? - tanakodik a süni lány.
- Van két barátom, akik ismernek egy embert az erdőben. Minden beteg állat őhozzá megy, mindenkit meg tud gyógyítani - mondja Tüsi. - Kérjük meg őket, hogy vezessenek oda.
- Elkísérlek - mondja Böske.
Megérkeznek Diótörőék fájához.
- Csupa vér az orrod, mi történt, kis sündisznó? - kérdezik a mókusok.
- Menjünk a Doktorhoz - feleli Tüsi orrhangon, mintha náthás lenne. - Megmutatjátok az utat?
- Hát persze - feleli a kis Diótörő.
Diótörő már remekül lát, teljesen meggyógyult a szeme.
- Elkísérem Tüsit és Böskét a nagyon kedves, nagyon okos emberhez.
A Doktor már messziről észreveszi őket:
- Szervusz Diótörő, újabb beteget hozol nekem?
- Igen - feleli Diótörő. - Ő Tüsi. Nagyon fáj az orra!
- Nézzük csak! - mondja a Doktor, és megvizsgálja Tüsi orrát. - Szegény Tüsim, ez aztán jól eltörött. El kell altassalak, hogy megoperáljam az orrodat, különben nem fogsz levegőt kapni.
- Úgy is kicsit nagy az orrom - mondja Tüsi. - Nem számít.
- Vágja le a haját is - kéri Böske. Túl hosszú, belelóg a szemébe.

Így is lett. Tüsi alig érzett fájdalmat, a Doktor pedig  a műtét után megitatta finom tejjel. Böske mellette maradt, és Diótörőék is meglátogatták. Mikor leveszik a kötést, olyan szép kis orrot és olyan csinos frizurát pillantanak meg, hogy alig ismernek rá.
- Mindenkinek nagyon köszönöm - mondja Tüsi udvariasan.
- Milyen szép vagy - dicséri a sünilány.
-Mi történt Tapsifülesékkel, amíg távol voltam? - kérdezi Tüsi a barátait.
- ó, hat kisnyuszijuk született! - mesélik nevetve Diótörőék.
- Menjünk, nézzük meg őket! - hívja Tüsi Böskét. - A szomszédban laknak.
A süni és a sünilány együtt indul Tapsifülesékhez.
- Ki az? - szól ki Tapsifüles mama.
- Nem lehet, hogy Tüsi jött? - érdeklődik Tapsifüles papa.
- Igen, én vagyok az, Tüsi. Csak útközben, ahogy almát kerestem összetörtem az orromat, meg a hajamat is levágták...
- Milyen csinos vagy! - mondják Tapsifüleék... - Gyertek, nézzétek meg  agyerekeinket!

Tüsi Bemutatja barátnőjét, Böskét, aztán leülnek Tapsifüleséknél és elmesélik a történetet.
Az üregből kifelé Tüsi azt mondja Böskének:
- Nagyon köszönöm, hogy megvigasztaltál, és segítettél, amikor beteg voltam. Most gyere el hozzám, jól megvacsorázunk együtt.
Ahogy belépnek Tüsi odújába, látják, hogy Tapsifülesék telerakták csodaszép almákkal.