Postakacsa

 

Donald Kacsa munkába ált,
Állást a postánál talált
postásnak lenni nehéz dolog,
Olyan nehéz, nem is gondolod!

Esőben és hóviharban
Szélben, fagyban szakadatlan
Levelet hord a címzettnek;
Ha tinektek szól,
Hát viszi nektek.

Locspocs, árok nem akadály
A csomag mindig célba talál.
A postakacsa nagyon bátor
Nem riad vissza az akadálytól
 

- Jóságos ég! - kiált Donald.
- A csomagot itt hogy hordom át?!
Még szerencse, hogy nincs egyedül,
Hisz mögötte egy füles egyed ül.

- Figyelj, csacsim! Most rajtad a sor!
A cím a szakadékon túlra szól! -
Csacsi pajti jó munkatárs.
Ahol nincs, még ott is utat ás.

"Hát ez meg mi?! Kötél az égből?!"
- Hahóó!- kiáltja Donald teljes erejéből.
" Ki fán lakik, és postára vár,
Nem lehet más, csak Madár Aladár."

Mászik a postás kötélen fel,
Tűnődik magában: csak nem tévedt el?!
"Hisz ez a ház az ágról csüng lefelé,
Mintha a földet az éggel összekeverné!"

- E különös jelenség oka abban áll -
magyarázza rögtön Madár Aladár -
hogy a kíváncsi sasok ha a házamra szállnak,
és engem ezúton tanulmányoznának
én is azonnal megfigyelem őket,
így e ritka pillanatra nem várok esztendőket.

Donald búcsút int a tudós madárnak,
S a hallottakat jól megjegyzi magának.
Nem könnyű a szorgos postás munkája
De jő az este, és meleg otthonába
Várja majd Donald puha dunyhája.

- Fáj minden porcikám - nyöszörgi Donald
S épp hogy eléri meleg otthonát.
- Mi lesz, ha egyszer nem bírom ezt tovább?
Ki kézbesíti majd a temérdek postát?

Másnap reggel újra indul,
Bár a rossz idő még odakint dúl.
- Bárcsak lenne egy járművem,
mely nehéz terhem hozná hűen!

De várj csak, Donald! Mi ez itt?
Egy helikopter, mely cipelné terheid!
- Nem is drága! - örvendezett,
s minden számlát rögtön rendezett.

- Aztán jól etessétek meg a csacsimat,
majd tegyétek a garázsba a kiskocsimat! -
Diki, Niki és Tiki kiskacsák
Teljesítették a parancsot, ahogy azt kiadták.

Boldog Donald az új járgánnyal.
Egy pillanat, s már a szél hátán szárnyal.
Csak Benny csacsi fakadt keserves sírásra,
Hogy többé nem az ő hátán utazik társa.

Hetedhét országot beszáguld hősünk,
Viszi a sürgönyt: Guba Huba nősül.
Egy levél ide, egy képeslap oda,
A feladó most éppen egy híres szálloda.
Buzgó postásunk könnyedén cikázik,
Bárhova eljut, s nem baj, ha megázik.

Ilyen hosszú úton, mint ez a mai,
Gyakran látni olyat, mi nem mindennapi.
Pince Vince bányász olyat kért például,
Hogy a postásunk azt hitte, menten elájul:

- Aki a mélyben, a föld gyomrában most ás,
annak öröm, ha végre erre jár a postás.
Hozzon hát nekem két kiló marhahúst,
és egyetlen nejemnek egy ajándék ajakrúzst!

- Kívánsága parancs - mondta Donald Kacsa.
Bár furcsa a kérés, de az a feladata.
A legnagyszerűbb dolog az élet folyamán,
Jól tudjuk mind, sosem mennek simán.

- Mi ez a nagy csomag? - kérdi hősünk félve. -
Ezt nem bírja a helikopter! Rakjuk inkább félre!
- Sürgős csomag - mondja Tiki. - A címzett ere nagyon vár.
- Ha jól látom, a célállomás éppen Madár Aladár.

Nagyon sok a munka,
De Donald Kacsa bírja.
Végül aztán mégis
a gyerekeket hívja:

- Nos gyerekek, rátok vár
a nehéz csomagszállítás.
Fogjátok be Benny csacsit,
és azon nyomban indulás!

- Máris megyünk, Donald bácsi! -
válaszolnak lelkesen.
Nem bánatos többé már
a szorgos csacsi lelke sem.

A boldog csacsi örömében jó hangosan iázott,
Hisz a munka volt mi jókedvéhez mostanában hiányzott.
Donald Kacsa egész úton a nagy csomagon töprengett
Mitől volt a pakk oly nehéz, hogy belé a föld rengett.
"Mihez kell egy ilyen csomag pont Madár Aladárnak,
Jobb helyeken ilyen pakkal elefántra vadásznak."

De jaj az égen, a magasban
egy éhes gyomrú sas kering!
Kiürült a nagy bendője,
megéhezett már megint.

Egy sas étlapján nem szerepel
Se uborka, se friss zeller.
Ami viszont nagyon fontos,
Hogy jó barátja a húsboltos,
S ha  húst szimatol görbe orra,
Elsőnek ér a disznótorra.

- Ahá! - mondja szimatolva,
s égnek mered minden tolla.
- Húst szállít a légi posta! -
s evéshez már kezét mossa.

Jó lesz, Donald ha vigyázol,
S a pácból mielőbb kimászol!
A sasnak húsra támad kedve,
S a csomagért nyúl epekedve.
Nem lesz könnyű ebéd ez sem,
Pedig hogy megenné a húst nyersen.

- Nesze, nesze, ronda pasas -
s kupán verte Donald a sast.
A helikopter olyat ütött,
A sas hangosan felsüvöltött.
- Na megállj, te átok fajzat! -
kiált a sas, és nagyot jajgat.

Mivel a sas étrendje nem tartalmaz zellert,
Így most is csak a húsra éhes, és megfogja a propellert.
Donald sem rest védekezni s kiált egy jó nagyot:
- A propellert most aztán már jobb, ha békén hagyod!
De a sas nem hagyja magát oly könnyen legyőzni:
- Csak nem gondolja, Donald, hogy maga fog lefőzni?!

- Segítség! Eresszen! - kiáltja Donald,
És a sas fogságából kiszakítja magát.
Magasba repült a zsákmánnyal a sas,
Úgy vélte, az üresnél jobb a teli has.
Donald, a postás másképp vélekedett,
Feje a dühtől egyre vörösebb lett.

A három kiskacsa végre valahára
Célba ért a pakkal a címzett lakására.
Felkiált Tiki: -  Megjött a posta! -
S izgalmában egyre a földet taposta.

Madár Aladár szemügyre veszi,
S a csomag tartalmát nevén nevezi:
- Ez az a háló, mit várva vártam,
s a célnak megfelel, mondhatom bátran!
- Mihez kell a háló? - kérdik a kicsik.
- Sas-csapda lesz majd, ha jól kifeszítik!

Elszántan jött Donald helikopterével,
Tekerve a pedált teljes erejével.
- Nem menekülsz, tolvaj! - kiáltott mérgesen
- Add vissza a csomagom, vagy ha kell elveszem.
Visszaadta azon nyomban az óriás sas a csomagot,
S fejbe dobta Donald kacsát, ki levegőért kapkodott.

Bajban vagy most, ugye postás?
Mi lesz veled, szegény pajtás?
A helikopter egyre pörög,
S motorja is már csak zörög.

A sas-csapda a hegyen a helyére kerül,
A háló a kanyonban szépen kifeszül.
- Így kell sast fogni? - kérdik a gyerekek
- És az mi a mélyben, ami füstöt ereget?

A sas-csapda ezúttal helikoptert fogott,
a Madár Aladár egyre csak nyafogott:
- Tönkrement egész életem munkája,
a propeller a hálóm jól összekuszálja!

És Pince Vince a föld alatt mit csinál?
Várja a pakkot, s a kapuban álldogál.
- Pince Vince uram, megjött a csomagja!
A postát ezentúl bátran ránk bízhatja.

Pince Vince boldog a kis csomag láttán,
Hisz épségben ideért Benny csacsi hátán.
A derék bányásznak fülig ér a szája,
S hogy a pakkot felbonthassa izgatottan várja.