Az uraság meg a kovács



 

 

Egyszer a gazdag földesúr megállt a kovács műhely előtt, elnézte, hogyan dolgozik, és megirigyelte. Azt mondta neki:
- Úgy élsz te, mint a kiskirály! Csak koppintasz egyet-kettőt, és már magától gurul a pénz hozzád. Én is kovács leszek!
Úgy is tett, kovácsműhelyt nyitott, az inasát állította oda tüzet fújtatni. Nem sokára arra szekerezett egy parasztember, a kovácshoz tartott. Az úr megállította:
- Én is kovács vagyok! Mi kéne?
- Meg akarom vasaltatni a szekerem négy kerekét.
- No, majd én megvasalom!
- Aztán mi lesz a fizetség?
- hát százötven pénz volna az ára, de nem bánom, neked százért megcsinálom! -ravaszkodott a földesúr.
Ráállott az ember, a földesúr meg tüzet gerjesztett, az inasa fújtatta. Fölvett az uraság egy darab vasat, elkezdte ütni-verni, ahogy csak bírta. Nem ment persze semmire. Azt mondta végül:
- No, a négy kerekedet aligha tudom megvasalni. Legföljebb ha egyet.
- Úgy is jó lesz uram.
Ütötte-verte a vasat az uraság, de csak nem boldogult.
- Úgy nézem, hallod, hogy ebből nem kerékvas lesz, hanem ekevas.
- Nem baj uram legyen ekevas.
Nekiállt a földesúr megint, jobban fújt, mint a fújtató, szakadt róla a víz. Végül abbahagyta, azt mondta:
- Hát bizony nem lesz ebből ekevas se, csak patkószög.
- Jól van uram! A patkószög is elkél - mondta békésen az ember.

  Nem lett bizony patkószög se. A földesúr nagy mérgében belehajította az izzó vasdarabkát a vizes hordóba. Sistergett a tüzes vas. Azt mondta a földesúr:
- Hát ebből egy patkószög sem lett csak egy sistergés.
- Az se baj, uram! Aztán mennyi a fizetség?
- Mondtam már! Süket vagy? Száz.
- Mindjárt hozom, uram. Most nincs nálam.
Az uraság közben kitanította az inasát:
- Ha a pénzt számlálja, te csak mondogasd: Többet! Többet!
Térült fordult az ember, jó suhogós korbáccsal tért vissza. Nekiállt a földesúrnak, leverte rajta a százat. Az inas meg csak kiabálta:
- Többet! Többet! - Ahogy az uraság tanította.
- Nem sajnálom én! - mondta az ember, és megtoldotta a százat.
A földesúr meg nagy mérgében összetörte a kovácsműhelyét, és attól fogva nem irigyelte többet a kovácsot.