Mese az icike-picike asszonyról meg a legyecskéről és a rendőrről

 

 

Volt egyszer egy icike-picike asszonyka, e ennek az icike-picike asszonykának volt egy icike-picike tyúkocskája. Egyszer az icike-picike asszonyka egy álló órán át azon gondolkozott, ugyan mit főzzön magának ebédre. Addig-addig gondolkozott, míg egyszer csak eszébe jutott:
- Ejnye! Sütök magamnak egy icike-picike rántottát
Szaladt is az icike-picike tyúk ketrecéhez, a ketrecben talált egy icike-picike tojást, s abból sütött magának egy icike-picike rántottát. Mikor elkészült vele, az icike-picike asszony fogta, és tálastul kitette icike-picike házának az ablakába, hogy kihűljön az icike-picike rántotta.

Arra röpült egy legyecske, s hamm! - bekapta az icike-picike rántottát.
Hej, de megharagudott az icike-picike asszony! Haragjában elszaladt a rendőrhöz, elpanaszolta neki, milyen galádságot művelt a legyecske, s kérte a rendőrt, fogja el és zárja börtönbe a tolvajt.
- Én bizony nem fogom el, én bizony nem zárom börtönbe a legyecskét  -mondta a rendőr.  Büntesd meg te magad! Tessék, neked adom ezt a botot, üsd vele fejbe a tolvajt, ha meglátod.

Éppen ebben a pillanatban legyecske szállt a rendőr orrára. Az icike-picike asszony meg fölemelte a nagy-nagy botot, és fejbe kólintotta vele a legyecskét.
- Most megkaptad a magadét te gonosz! - pörölt az icike-picike asszony.  - Te sem lopod el többé az én icike-picike rántottámat!

Ezt mondta az icike-picike asszony, és faképnél hagyta a rendőrt.
A rendőr nem mondott semmit, más dolga volt annak: vizes borogatást rakott az orrára, ami kékre-zöldre dagadt, akkorát húzott rá a nagy-nagy bottal az icike-picike asszony.