Hamupipőke születés napja

 

Hamupipőke gyönyörű teremtés volt. Amilyen üde és szép volt arcocskája, olyan tiszta a lelke. A mostoha és elvetemült lányai viszont csúnyán kihasználták a csupa szív Hamupipőkét. Egy percig sem engedték pihenni.
- Nemsokára születés napom lesz. Szeretnék elmenni az erdőbe piknikezni - szólalt meg Hamupipőke egy napon.
- Majd, ha mindennel végeztél! - válaszolt gúnyosan a mostoha, és még több munkát adott Hamupipőkének.
Szegény Hamupipőke egész álló nap dolgozott.
Reggel tüzet rakott a kandallóban, este pedig a mostohatestvérei ruháit varrta.
A madarakon és az egereken kívül Hamupipőkének nem is akadt más barátja.. Ők viszont minden nap meglátogatták. Hamupipőke padlásszobájában biztonságban érezték magukat. A gonosz macska, Lucifer itt nem vadászott rájuk. Hamupipőke mindig gondoskodott barátairól olyannyira, hogy némelyik még tekintélyes pocakot is eresztett.
A ruhajavítás során kimaradt szövetdarabokból Hamupipőke ruhácskákat varrt barátai számára.
- Ebben nem fog megfázni a pocakod - adta rá  az újonnan készített inget Gusztira, a fergeteges étvágyú egérlegényre.
- Jól áll! - dicsérték az egerek.
Közelgett a várva várt nap.
- Holnap lesz a születésnapom! - emlékeztette Hamupipőke a gonosz mostohát. - Ugye elmehetek piknikezni?
 Ha befejezted a mosást, holnap elmehetsz - felelete a mostoha.
Hamupipőke egész nap vidáman énekelt.
- Alig várom már a holnapot! Végre egyszer én is kimehetek az erdőbe piknikezni! - mondta boldogan a csivitelő madaraknak, miközben a ruhákat teregette.

Ez alatt a két mostohatestvér magában kuncogva Hamupipőkén gúnyolódott:
- Ó, a kis buta, azt hiszi, hogy a mama el fogja engedni piknikezni! - vihogott Drizella.
- Ehhez azért nekünk is lesz egy-két szavunk! - nyihogta Anasztázia.
Másnap reggel az egerek már alig várták, hogy felköszönthessék Hamupipőkét.
- Boldog szülinapot! - cincogták kórusban, amint Hamupipőke kinyitotta a szemét.
- Köszönöm barátaim! Gyönyörű nap lesz ez a mai! -szólt, és sietve kibujt az ágyából.
- Ma a legszebb ruhámat fogom felvenni!- mondta sugárzó arccal, és leült a tükör elé.
- Ugye ti is velem ünnepeltek?
Miután felöltözött, már sietett is le a lépcsőn, hogy gyorsan összekészítse a piknik kosarát. Ám  korán kelt Drizella és Anasztázia is. Nagy nap volt ez a mai számukra is, hiszen remek gonoszságot eszeltek ki szegény kis árvának.
- Hamupipőke! - recsegte Drizella. Remélem, tudod, hogy mielőtt elmész, még néhány dolgot meg kell csinálnod!
Lucifer kárörvendő vigyorral leste a meglepett Hamupipőkét. Haragudott rá, amiért védelmébe vette  az egereket.
- Rémes, ahogy kinéz ez az ezüst teáskanna! Tessék kipucolni! - nyafogta Drizella.
Hamupipőke sóhajtott , felvette kötényét és fejkendőjét , majd szó nélkül munkához látott.
- A csillár úgy néz ki, mintha soha nem lett volna letakarítva! Csinálj vele valamit! - ripakodott rá Hamupipőkére a mostoha.
Ebben a pillanatban Lucifer bősz nyávogással jelezte, hogy kövér hasát teletömni méltóztatna.
Hamupipőke azonban hamarosan a tennivalók végére ért, és összekészítette a piknikkosarát. Hamupipőke a kosarával a karján az ajtó felé indult, ám ebben a pillanatban a lépcsőről Drizella visító hangja törte meg a csendet:
- Gyűrött a ruhácskám!
- Piszkos a cipőcském! - kontrázta Anasztázia is
Hamupipőke szomorúan ment vissza a konyhába. Felvette kötényét és fejkendőjét, majd ismét munkához látott.
Kitisztította Anasztázia cipőjét, és - amilyen gyorsan csak tudta  - kivasalta Drizella ruháját is. Lucifer, a püffedt képű macska kárörvendő mosollyal figyelte Hamupipőke szorgoskodását.
- Kész! - sóhajtott Hamupipőke. - Most már mindennel kész vagyok!
Hamupipőke boldogan lépett ki a ház kapuján, de ebben a pillanatban ismét Drizella kellemetlen hangja ütötte meg a fülét:
- Várj! Még nem mehetsz! - károgta az ablakból Drizella. - Még gyújtóst kell gyűjtened az erdőben, mert amíg piknikezel, nekünk kell helyetted a tűzre rakni.
Hamupipőke sóhajtva munkához látott. Nem tel bele egy perc, és megjelentek a madarak, hogy segítsenek neki gallyakat gyűjteni.
- Segítünk! Segítünk! - csivitelték hangosan.
Hamarosan a szomszéd tanyáról is érkezett segítség. Brúnó, a bölcs vadászkutya és a liba örömmel segítettek Hamupipőkének. A madarak a kisebb ágakat hordták serényen, míg a tanyáról jött segítség a nagyobb husángokat cipelte.
- Végre meghálálhatjuk  a jóságodat! - örvendeztek.

Eközben odahaza a mostoha és a leányai remekül szórakoztak Hamupipőkén.
- Na, milyen ötlet volt elküldeni fát gyűjteni? - kérdezte Drizella páratlan gonoszságával.
- Jó darabig el fog tartani neki! - szólt elégedetten a mostoha. -Most viszont találjunk ki neki újabb feladatot!
Drizella és Anasztázia máris egymást túlkiabálva kezdték sorolni a különböző házimunkákat.
Mindezt a függöny mögül kifülelte Guszti, a mindenevő egér.
- Hallatlan! - mormogta felháborodottan. - segítenünk kell Hamupipőkén!
Gyorsan kiszaladt a konyhába, hogy összecsődítse az egértársadalom apraját-nagyját. Guszti sietve elmesélte az összeszaladt egérnépnek, mit hallott az ebédlőben.
- Hát ez felháborító! Páratlan! Milyen rémes világban élünk! - cincogta a hallgatóság felháborodottan. - Segítenünk kell Hamupipőkén.
- Gyere velem! - szólt Guszti a barátjának, Jack egérnek
- Jack és én majd lemegyünk a pincébe. Ti bújjatok el a konyhában! - utasította a többieket, akár egy igazi hadvezér.
- Mi mit csinálunk a pincében? -kérdezte Jack, miközben rohantak lefelé a lépcsőn.
- Lármát csapunk! - hangzott a rövid válasz.
Minden úgy is történt, ahogy Guszti javasolta. Amint leszaladtak a pincébe, a többiek elbújtak a konyhában. Guszti és Jack fergeteges lármát csaptak odalenn. Kanalakat vertek össze, üvegeket borogattak fel, azután uccu neki, ahogy csak bírták, felrohantak a konyhába.
A mostoha és leányai a teázást követően átvonultak a szalonba, hogy munka után nézzenek Hamupipőke számára.
- Nézzük csak! Milyen munkát is adjunk neki? - tanakodtak
- Ó, ez a tányér csupa por!- mondta Drizella.
- A szék karfája is piszkos!- vágta rá Anasztázia.
- Hát ennyi tennivaló mellett, már biztos nem lesz ideje Hamupipőkének piknikezni! - szólt  a mostoha elégedetten, miközben az ölébe mászott az eltunyult Lucifer.
Egyszer csak szörnyű lármára lettek figyelmesek. Mindnyájan mozdulatlanul füleltek, honnan jön a zaj.
- Mi ez? - kérdezte ijedten Drizella.
- Mintha a konyhából jönne - mekegte a nem kevésbé rémült Anasztázia.
Mindnyájan kimentek a konyhába, de semmit nem találtak.
- Jaj, már megint ezek  a szörnyű egerek a pincében!- kiáltott fel a mostoha. - Most, hogy nincs itt Hamupipőke megszabadulhatunk tőlük. Gyerünk, lányok! Te is Lucifer! - Azzal lemerészkedtek a pincébe.
Elöl a macska, aztán a mostoha, majd a lányok settenkedtek lefelé a lépcsőn.
- Gyerünk, Lucifer, fogd meg az egereket! - adta ki a parancsot a mostoha.
Lucifer már régóta várta ezt a pillanatot, így hát gonosz vigyorral a képén kutatni kezdett a pincében.
- Oké, srácok! Gyertek elő! - suttogta félhangosan Guszti, aki izgalmában már igencsak megéhezett.
Az egérnép gyorsan a pinceajtó mögé gyűlt, és valamennyien teljes erejükből nekifeszültek a deszkáknak.
- Gyerünk, csukjuk le! - nyöszörögte erőlködve Guszti. Az ajtó hangos nyikorgással lecsapódott.
- Hurrá! Éljen! Sikerült! - cincogták torkok szakadtából az egerek.
- Nem fogják egyhamar megtalálni a kijáratot a sötétben! - lelkendezett Jack.
- Arról nem is beszélve, hogy nem bírják majd felnyitni a pinceajtót. - kuncogtak a többiek.
Hamupipőke - Brúnó, a madárkák és a liba segítségével - haza cipelte a fát. Otthon rendben elhelyezték, és mivel Hamupipőke senkit nem talált a házban, elindult hát piknikezni. "Mindennel kész vagyok és még pihenésre is maradt egy kis idő!"- gondolta.
- Gyerünk..., gyerünk! - vakkantotta Brúnó minden szavát előre alaposan átgondolva, csak hogy bölcsességéhez méltó módon fogalmazzon.
 - Hát már, gá , vár a határ, gá! -lármázott a lúd, miközben Hamupipőke nyomában totyogott.
Hamupipőke az erdőben egy kis tisztáson telepedett le a piknikhez. Rövidesen látogatók népes tábora vette körül. Ott voltak a madarak, Brúnó és a lúd, valamint....Na ki? Nézzük csak meg, ki lakmározik Hamupipőke tányérjából? Hát persze! Nem más, mint Guszti. Az egérhad kivonult az erdőbe, hogy együtt ünnepeljék Hamupipőke születésnapját.

A házban eközben a mostoha és a leányai nagy üggyel-bajjal megtalálták a pince kijáratát. Igen ám, de még hátra volt hogy felemeljék a súlyos pinceajtót, melyet nem gyönge női karokhoz méreteztek.
A mostoha és leányai küzdelmeiről Hamupipőke mit sem sejtett. De talán jobb is, mert még képes lett volna lemondani a boldog ünneplésről, csak hogy rajtuk segítsen. Így aztán nap estig mulatott a vidám társaság.