A fenyőfa

 

Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: december 23.
Holnap hozza a Télapó a fenyőfát! A játékok biztosan készen lesznek, de a fenyőfa még sehol sincs. A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak a Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a sűrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt

Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra - hóembert csinálni.
Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta. A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóember.
A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:

Hóember, Hóember,
nálad jobb postás nem is kell,
sötét erdőt járod,
levelünk a párod.

Télapónak vidd el őt,
keressen egy kis fenyőt,
sűrű ágú, zöld szoknyájú
tűlevelű ismerőst.

Hozd el azt a kis fenyőt,
minden gyerek várja őt!

 

Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:
- Hm... ezek feladták a leckét! Most aztán kihez forduljak, merre induljak?
- Vigyél magaddal! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.

- Persze hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt a nyúl.
- Errefelé lakik a Télapó? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.
- Vau! Vau! -ugatott fel Bobik, és ő is a Nyúl után vetette magát.
Elszomorodott a Hóember.
- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem.
És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn....
A Hóember megremegett és .... darabokra szakadt szét. Csak a vödör, egy levél meg egy  szál sárgarépa maradt belőle a havon.
Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:
Hol az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet?
Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.
Megjött Bobik is.
- Hol a Hóember?
A Hóember nincs sehol
Épp ekkor érte utol a  Farkas a Rókát
- Mit viszel, komám? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk!
- Eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem! - szólt a Róka és elfutott.
A Farkas meg utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogattál:
- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket?
- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.
- Ne ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.
- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák
És a nyuszik nekiláttak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: mancsukkal veregették, dagasztották, farkukkal legyezgették, ragasztották.

A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni Télapót.
Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?
S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél!
-Levél nélkül pedig a Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből.
S egyszerre - honnan, honnan nem: - ott termett előttük  a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:
- Itt a levél! Itt a levél!
És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre.

Hát így történt mindez.
és mindannyian, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz.
A Hóember sietve lépkedet, nagyon izgul: hol egy dombról gurult le, hol egy gödörbe pottyant, hol egy tuskóba botlik.
Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végül is elérkeznek Télapóhoz.

Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:
- hogyhogy ilyen későn jöttök? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát?
Itt mindannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta neki, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez.
A Medve visszabújt a barlangjába- tavaszig kialussza magát.
És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.