A szeszélyes macska

Panni az asztalnál ült és rajzolgatott; különféle színekkel festette ki a képeket. Egyszer csak a szék támlájára ugrott a zöldszemű Cirmos Cica, és figyelmesen nézegette a rajzokat.


- Mit csinálsz, Panni? - kérdezte kíváncsian, és puha, fehér mancsát rátette a kislány vállára.
- Házacskát rajzolok neked - felelte Panni. - Nézd csak, Cicuskám, pirosra festettem a tetejét, az ajtaját meg sárgára.
- Csak azt nem tudom: mit csinálok majd ebben a házikóban?
- Tüzet raksz, és felforralod a tejecskédet.
És már oda is rajtolta Panni a bodros füstgomolyagot; az vidáman szállt felfelé a kis házacska kéményéből.
- Hát az ablak hol van? - kérdezte a Cica. - Igazán tudhatnád, hogy a cicák mindig az ablakon ugrálnak be. Szép kis ház ez mondhatom! Még ablaka sincsen.
- Ne türelmetlenkedjél, már itt is vannak az ablakok - szólt szelíden Panni.
- egy, kettő, három a ház oldalára, egy meg a padlásra.
Szép egyenes vonalakkal rajzolta meg a kislány a négy kicsi ablakot.
De a Cirmos csak tovább kérdezgetett.
- Hát sétálni hol fogok? Vagy mindig csak itthon unatkozom?
Panni szép deszkakerítést rajzolt a ház köré.
- Itt sétálhatsz majd, Cicuskám, ez lesz a kert; kaput is rajzolok rá.
Nézte, nézte a Cirmos a képet, aztán gúnyosan megszólalt:
- Ezt nevezed te kertnek? Hisz ez csak üres udvar!
- Várjál! Mindjárt rajzolok neked egy gyönyörű szép kertet is. Látod, itt van egy virágágy, mellette egy almafa, sok-sok piros alma terem rajta. Ezt a két kerek ágyást meg zöldséggel ültetjük tele; az egyikbe sárgarépát ültetünk, a másikba káposztát.
- Káposztát? -nyávogta a Cirmos.
- Nem vagyok én tapsifüles, hogy káposztával éljek. Ha kedvem szottyan egy kis horgászásra, hol fogok majd aranyhalacskát?
Panni már rajzolta is a kis kék vizű kerek tavat, és bele három aranyhalacskát.
- No jól van, ezzel megvagyok elégedve - dorombolta Cirmos. - De Pannikám ugye lesz baromfi is a kertemben?
- Persze, hogy lesz, Cirmoskám. Nézd, már itt is van ez a nagy tarajos, tarka farkú kakas, mellette meg a bóbitás, kendermagos tyúkanyó. Kapsz még három pelyhes kis csibét is, meg egy sárga csűrő libát a tó partján.
A cirmos megnyalogatta a szája szélét, elégedetten dorombolt
- Miau, miau, ezt már szeretem! Hát a kis egerek? Ugye lesznek egerek is a házikómban?
- Szó sincs róla, egér nem kerülhet a házba.
És kiőrzi majd a házacskámat, ha elmegyek hazulról?
- Ne félj, lesz házőrző is.
Panni rajzolt is egy kis takaros kutyaólat, eléje meg egy rövidszőrű, kurta lábú, cipőgombszemű kis kutyát.
- Látod, Cicuskám, ez itt Fickó kutya, ő vigyáz majd a házadra.
Ebben a pillanatban a Cica villámgyorsan leugrott a padlóra, felkunkorította a farkát, felborzolta a bundáját; zöld szemecskéje csak úgy villogott, mikor megszólalt:
Tulajdonképpen nem is tetszik nekem a házad, sem a kert, sem az aranyhalacskák... Nem akarok benne lakni!
És elrohant a Cirmos, sértődötten, haragosan; úgy elszaladt, vissza sem nézet Pannira.

 

 

Ugye tudod, hogy miért gondolta meg magát oly hirtelen ez a szeszélyes Cica?