Bubu a bánatos medvebocs

 

Bubu a kerekfülű, bozontos mackó az erdő közepén éldegélt, egy szép kis házacskában. Ám hiába volt kerek fülű, hiába volt bozontos, csak szomorkodott kedvenc karosszékében.
A madárkák és a mókusok szerették volna kicsalogatni Bubut a házából, hogy felvidítsák.
- Gyere bújócskázni ! gyere fussunk versenyt, Bubu! - mondogatták neki, s bubu szívesen játszott kis barátaival.
Ám este, mikor hazament, újra csak szomorúan sóhajtozott.
- Mindenkinek van társa az erdőben, Mókusok  és madárkák mind párosan élnek. Csak én vagyok egyedül, mert nincs egy hozzám hasonló, kerek fülű, bozontos mackó...
Egyik reggel Bubu hangos csivitelésre ébredt.
- Gyertek gyorsan Nagy újság van! - hallotta a mókus izgatott hangját. - Új lakó költözött az erdőbe. Kedves és barátságos... Kár, hogy nem mókuslány.
Mikor Bubu kilesett az ablakon, alig akart hinni a szemének. Mert az új lakó nem más, mint egy kerek fülű, bozontos és csuda csinos mackólány!
Bubu szívbe nagyot dobban, s máris a mackólány mellett terem.
- Ó, Bobó, te kedves kerek fülű, bozontos és csuda csinos mackólány! Nagyszerű, hogy ideköltöztél hozzánk.

A két kerek fülű, bozontos mackó hamar összebarátkozik. Egész nap együtt járják az erdőt. Bubu megmutatja Bobónak, a mackólánynak a legszebb málnabokrokat, Bobó pedig érdekes dolgokat mesél Bubunak.
Délután a mackók és kisbarátaik összegyűlnek a tisztáson. Bobó kerekezik, Bubu pedig dobbal és énekkel kíséri ügyes barátnőjét.
A közönség nagyon boldog. De a legboldogabb mindannyiuk közül Bubu, mert nincs többé egyedül.