Az elásott pénz


 

Vásárba indult három kereskedô. Rengeteg nagy erdôn kellett átmenniük, s amint mentek, mendegéltek, rájuk esteledett. Hiszen ha csak rájuk esteledett volna! Olyan sűrű, vastag sötétség ereszkedett le, hogy fejszét lehetett volna rája akasztani. Persze hogy nem látták egymást, s egyszerre csak azon vette észre magát az egyik kereskedô, hogy egymaga tapogatódzik a vaksötétségben, a másik kettô isten tudja, hová merre kalandozott el mellôle. Na, most mit csináljon szegény feje? Sok pénz volt nála, félt, hátha rablókkal találkozik, s mind azon tűnôdött, hová rejthetné el a pénzét.

Végre kivirradott, csakhamar ki is jutott az erdôbôl, s egy rétre ért, ott jól körülnézett, s mert hogy közel és távol embert, de még házat sem látott, nagy hirtelen gödröt ásott, s a pénzt abba rejtette. Hiszen igaz, hogy ô senkit sem látott, de azért ott volt ám a rét gazdája, egy nagy szénaboglya mögül leste, hogy mit csinál a kereskedô, s amint ez jó messzire távolodott a betemetett gödörtôl, azonnal odament, s a pénzt kiásta.

Bezzeg, hogy mikor a kereskedô visszatért, hűlt helyét találta a pénznek. Hej, sírt-rítt a kereskedô: most már mit csináljon? ,,Lám, lám - kesergett magában -, senki lélek nem látta, mikor a pénzt elrejtettem, s mégis ellopták a pénzemet!"

Gondolt erre, gondolt arra, hogy s mint tudná visszaszerezni a pénzét, s végül abban állapodott meg, hogy elmegy a királyhoz, aki bölcs is, igazságos is volt, s elpanaszolja neki az ô nagy búját-baját.

Meghallgatta a király a kereskedô panaszát, és aztán azt mondta neki:

- Elôször is tudakold meg, fiam, hogy kié a rét, ahol a pénzedet elrejtetted; aztán menj hozzá, s mondjad neki: ,,Kedves atyámfia, én igen sok pénzzel indultam útnak, s abbeli félelmemben, hogy elrabolják tôlem, egy részét elástam, de a pénz nagyobb része még nálam van. Most azon tűnôdöm, hogy hová ássam el a nálam levô pénzt: a többi mellé-e vagy más helyre, vagy tán egy megbízható embernek adjam át?" Te csak tedd azt, amit a rét gazdája tanácsol.

A kereskedô megfogadta a király tanácsát, elment a rét gazdájához, és szóról szóra ismételte a király szavait.

- Igen egyszerű a dolog - mondotta a gazda. - Minek rejtenéd két helyre a pénzedet? Legjobb, ha mind egy helyre rejted.

Persze a gazda azt hitte, hogy a kereskedônek sejtelme sincs a lopásról, s úgy okoskodott, hogy majd ezt a pénz is kiássa. Míg a kereskedô pihent, azazhogy úgy tett, mintha pihent volna, térült-fordult a hamis gazda, a lopott pénzt visszatette a helyére, hogy a kereskedô észre ne vegye a lopást; aztán megvárta szép nyugodalmasan, míg a kereskedô eltávozik, ment egyenest a gödörhöz, hogy a rengeteg sok pénzt megkaparintsa.

Hej, uram teremtôm, hogy leesett az álla, s hogy lefittyent az orra gazduramnak, mikor egy nagy üres gödörnél egyebet nem látott!

Hát ez így éppen jó volt, ahogy volt.

Itt a vége, fuss el véle!